Az alábbi összeállítást Nagy Gézától kaptuk. Megszívlelendő tanácsokat olvashatsz arról, mennyi mindent tehetsz meg tudatossággal a saját biztonságodért. Aztán döntse el midenki maga, ezekből mennyit kíván alkalmazni.

Bevezető gondolatok

Azzal szerintem a legtöbb ember tisztában van, hogy a körülöttünk lévő világ jóval veszélyesebb lett az elmúlt időszakban. A miértekkel most ne foglalkozzunk. Sajnos sok helyen kerülhet veszélybe az ember élete. Az itt leírtakban néhány tanácsot szeretnék adni a lehetséges veszélyhelyzetek megelőzésével, a kialakult esetek kezelésével kapcsolatban. Még mielőtt az első néhány oldal elolvasása után azt mondanád, hogy „paranoiás vagy”, meg „így nem lehet élni, hogy az ember folyton csak a rossz dolgok bekövetkezését várja”, szeretnélek megnyugtatni, hogy nem vagyok paranoiás, és nem várom folyton a rossz dolgokat. Az USA elnökének a személyi védelmét ellátó testőrökre is nyugodtan rá lehetne fogni, hogy paranoiások, hiszen egyfolytában arra készülnek, tréningeznek, hogy az elnököt ért támadás esetén hogyan védjék meg őt. Ők is paranoiások lennének? Vagy csak a munkájukat végzik? Véleményem szerint azért, mert törődünk a saját, a családunk, a minket körülvevő emberek biztonságával, még nem kellene minket paranoiásnak nevezni. Sokkal inkább elővigyázatosnak, körültekintőnek. Ki a leginkább felelős az én személyes biztonságomért? A szomszédom? Vagy inkább én?

Tömegrendezvényeken betartandó biztonsági rendszabályok

Az első és legfontosabb biztonsági rendszabály, hogy amennyiben lehetséges, kerüljük a nagy tömegeket vonzó eseményeket. Különösen azokat, amelyeket zárt térben, épületben rendeznek meg. Az igazi, vagy vélt/hamis okok miatt kitörő pánik a tömeget irányíthatatlan és kontrollálhatatlan mozgásra kényszeríti, ahol a legalapvetőbb ösztönök törnek fel: kijutni innen minél hamarabb! A tömeg a földre kerülő embereket eltapossa, a falhoz, egymáshoz nyomott embereket összepréseli. 

Ha mégis ilyen helyre megyünk, nem árt néhány ajánlást megfogadni, amelyek adott esetben az életünket is megmenthetik. Ha például színházba, moziba, koncertre, előadásra megyünk, a jegyvásárlást célszerű úgy intézni, hogy a jegyünk a kijárathoz a lehető legközelebb legyen. Lehet, hogy így nem fogjuk ugyanazt a látványt élvezni, mint aki a legjobb helyet fogta ki magának, viszont nagyobbak az esélyeink a kijárat elsőként való elérésére.

A következőkben leírtak megértetése céljából bemutatok egy katonai hasonlatot. A katonai műveletek során, amikor katonák harci járőrfeladatot hajtanak végre, indulás előtt a járőr parancsnok eligazítást tart. A legapróbb részletekre kiterjedően elmagyarázza a rájuk váró feladatokat, térkép, légi felvétel, makett asztal segítségével bemutatja a műveleti helyszínt. Beszél minden olyan lehetséges eseményről, fejleményről, ami csak megtörténhet a katonákkal a feladat végrehajtása során. Amikor megkezdődik a tényleges feladat végrehajtása, a parancsnok bizonyos időközönként kijelöl egy-egy, a járőr tagjai által később jól felismerhető, azonosítható helyet a terepen. A járőr minden tagja tudja, hogy ha valami történik, például megtámadják őket, el kell szakadni az ellenségtől, akkor az előre kijelölt pontban kell, hogy bevárják egymást, találkozzanak. Ez egy előre megbeszélt biztonsági protokoll. Ehhez hasonlóan hasznos lehet, ha egy tömegrendezvény meglátogatása előtt a látogató csoport vezetője, vagy a családfő helyzetbe állítja/eligazítja a csoportját/családját. Elmondja, hogy most ide és ide fogunk menni. Ennek az épületnek, ahová bemegyünk így néz ki az alaprajza (célszerű az internetről az épületről fényképet, légi felvételt kinyomtatni és azt megmutatni), itt és itt vannak a be és kijáratok. Itt parkol az autónk. Ha bármi gond van és elszakadunk egymástól, akkor itt fogunk találkozni. Először lehet, hogy a családtagok mosolyognak magukban, de ilyenkor néhány higgadt, józan mondat meg tudja velük értetni, hogy sajnos ilyen világban élünk, és jobb, ha előre gondolkodunk, mint hogy utólag sajnálkozzunk, hogy nem voltunk elég körültekintőek.

Az épület (csarnok, színház, mozi, kiállító helyiség, sportcsarnok, rendezvényközpont, szálloda, több emelet magas luxushajó, repülőtér, stb…) belsejében szintén ajánlatos azt még a rendezvény/utazás kezdete előtt együtt körbejárni, felhívni a csoport/család figyelmét a kijáratokra, nyílászárókra, lépcsőkre, tetőre való kijutási lehetőségekre, menekülési útvonalat jelző táblákra (amik sötétben, áramszünet esetén is világítanak), tűzoltó készülékek helyére, azok működtetésére, a mentőcsónakok, mentőmellények helyére, használatára. A menekülési útvonalakat jelző kis világító táblák elhelyezését Magyarországon törvény írja elő. Azt is érdemes ellenőrizni, hogy a menekülési útvonalak nincsenek-e bútorokkal, építőanyaggal, kukákkal, vagy bármi mással eltorlaszolva, ami a kijutást nehezítené, akadályozná. Nincs annál rosszabb, mint egy számunkra teljesen ismeretlen helyen, vaksötétben, terjedő füstben a kijáratot keresni – és nem találni.

Bennem ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy oké, hogy körültekintő vagyok, de biztos, hogy megtettem minden tőlem telhetőt? Gondoltam minden részletre? Sokszor ugyanis a legalaposabb előrelátás és tervezés is elbukhat néhány apróságon. Merthogy homokszem került a gépezetbe. Miről beszélek? Az előbb leírtam egy helyzetet, amikor valaki egy sötét, füstös, ismeretlen helyen a kijáratot keresi, de nem találja. Hogyan tudna magán segíteni? Csak három példát mutatok be. Az első az, hogy emberünk a mobiltelefonjára még otthon letölt egy elemlámpa alkalmazást, és azt tudja is kezelni (vannak olyan mobilok, amelyek már gyárilag rendelkeznek beépített elemlámpa funkcióval). A második egy gyűrűsujj nagyságú, kulcstartóra rögzíthető, egy ceruzaelemmel működő elemlámpa megvásárlása, és magamnál való tartása. A harmadik egy fél literes, ásványvizes pet palack és egy vászon zsebkendő. A tűzből történő meneküléssel a későbbiek során külön szeretnék foglalkozni, most csak röviden említem meg ezt a módszert. Filmekben biztos sokan látták már, hogy tűz esetén vizes zsebkendőt, törölközőt a száj, orr elé tartva elviselhetőbb a tüdőnkbe a légzés útján kerülő forró levegő, illetve nagyon minimálisan a füstöt is megszűri. Ezzel a három módszerrel némi előnyre tettünk szert azokhoz képest, akik nem rendelkeznek ilyen eszközökkel.

Mi a teendő, ha az általunk meglátogatott tömegrendezvényen valami történik, az emberek elkezdenek a kijáratok irányába tódulni, de mivel ott elég szűk a keresztmetszet, ezért a hátsók elkezdik nyomni a többieket, hogy ezáltal meggyorsítsák a kijutásukat? Néhányan megbotlanak, elesnek, nem tudnak felállni, a többiek rájuk lépnek, kiabálás, sikoltozás támad, ettől még jobban felgyorsul a mozgás, a tülekedés.

A legfontosabb ilyenkor az önuralmunk, nyugalmunk, higgadtságunk megőrzése. A pánik ragadós, de ennek tudatosan ellene kell állni. Az információ az ilyen helyzetben is hatalom, ezért tájékozódjunk, nézzünk szét, szagoljunk bele a levegőbe. Vajon mi okozza a pánikot? Valós katasztrófa helyzet van (tűz, füst, robbanás, földrengés, terrorcselekmény, stb...), vagy csak valaki félreértett valamit, esetleg poénból kiáltotta el magát egy ember, amit mások viszont valós veszélyhelyzetként értékeltek? Látunk valahol lángokat, hallottunk robbanást, fegyverropogást, érzünk füstöt? Ha igen, akkor a helyzetet és a lehetőségeket felmérve keresni kell a kijáratot, a kijutást. Amennyiben ezt a tömeggel együtt mozogva tudjuk csak megtenni, mert például tűz üt ki egy zárt helyiségben, és azt minél előbb el kell hagyni, akkor fel kell venni a tömeg sebességét és együtt kell vele mozogni. Az ismerősök ilyenkor lehetőleg ne veszítsék el egymást, fogják egymás kezét, tartsák egymással a kapcsolatot szóban. Ha viszont nem látunk, hallunk semmi életveszélyre utaló jelet, akkor próbáljunk a helyünkön maradni. Várjuk meg amíg a tömeg elhagyja a helyiséget, vagy megnyugszik. Ha nem tudunk a helyünkön maradni, mert a tömeg sodor minket magával, de nem indokolt számunkra a tömeggel együtt való mozgás (mivel nincs tényleges katasztrófaveszély), akkor igyekezzünk kimozogni a tömeg szélére. Ha lehetséges ki kell jutni oldalra, a szélekre, ahol nem fenyeget az eltaposás, összenyomás veszélye, vagy ha van rá lehetőség, a tömeg fölé kell kerülni. Felmászni valahová, korlátra, masszív bútorra, járműre (vagy jármű alá), színpadra, padra, fára, villanyoszlopra. Lényeg, hogy ne tapossanak el.

Ha megfelelő orgánummal rendelkezünk és – amennyiben szükséges – túl tudjuk kiabálni a tömeget, akkor célszerű az alábbi szavakat nyugodtan, de kellő határozottsággal és eréllyel kiabálni, mondani: „Nyugalom, mindenki nyugodjon meg, csillapodjanak le!” Remélhetőleg eléri a célját a mondandónk és a tömeg megnyugszik. Ha elszakadtunk a családtagoktól, ismerősöktől, kijutottunk az épületből, akkor az előzetesen megbeszélt helyen várakozzunk rájuk. Hívjuk őket mobiltelefonon.

Amennyiben vannak sérültek, akkor hívjunk segítséget és nyújtsunk elsősegélyt részükre.

Tömegközlekedés során betartandó biztonsági rendszabályok

Sajnos a tömegközlekedés is veszélyes tud lenni. Gondoljunk csak a 2016. december 5-i Pillangó utcai metróbalesetre, a Veronánál történt 2017-es halálos buszbalesetre, az 1994-es szajoli vonatbalesetre, vagy a Costa Concordia óceánjáró 2012-es balesetére. A sort sajnos még sokáig lehetne folytatni.

Megelőzés

Kezdjük itt is néhány alapvető biztonsági rendszabály áttekintésével. Elsőként a körültekintést emelem ki. A körültekintő ember egyik jellemzője, hogy tökéletesen tisztában van az őt körülvevő világgal. Az érzékszervei nincsenek korlátozva. Érzékeli, meglátja, meghallja, megszagolja a közeledő veszélyt. Hozok néhány példát a körültekintő emberre. Először is nem hord olyan sapkát, aminek a napellenzője jelentősen korlátozza a látómezejét. Ha szemüveges, akkor nem olyan – manapság divatos – szemüveget hord, aminek a két oldalsó szára annyira széles, hogy sokszor oldal irányba akadályozza a kilátást. A látás után a második legfontosabb érzékszervünk a hallás. Hány olyan fiatalt látunk az utcán, akinek fülhallgató van a fülében és valamit hallgat rajta? A baleseti statisztikák többnyire nem közlik ezeket az adatokat, de meg vagyok róla győződve, hogy sokszor a gázolásos balesetek áldozatai okozzák a balesetet azzal, hogy egyszerűen nem hallják meg a közeledő jármű hangját. Tehát fontos, hogy a hallásunkat se korlátozzuk le fölöslegesen. Láthatjuk, hogy még szinte ki sem léptünk otthonunk ajtaján, de már tudunk tenni a biztonságunkért az öltözetünkkel, a rajtunk, nálunk lévő eszközökkel, kiegészítőkkel, azok ésszerű használatával.

Várakozás a tömegközlekedési eszközre

Mielőtt felszállnánk bármelyik tömegközlekedési eszközre, azokat meg kell közelíteni valahogyan. Át kell kelnünk például a kijelölt gyalogos átkelőhelyen. Naponta lehet látni, ahogy a két-három sávos budapesti forgalmas útvonal szélén, a zebránál állnak az emberek. Az autók ott mennek el 50-100 centiméterre tőlük jelentős sebességgel. Elég csak egy apró lökés hátulról, egy türelmetlen ember, aki előre akar furakodni, és a legelöl álló könnyen kizuhanhat, mondjuk egy teherautó elé, aminek a vezetője sajnos nem fog tudni időben megállni. Javaslom, hogy a zebránál történő várakozásnál ne az úttest legszélén álljunk meg. Maradjunk kicsit hátrébb, bentebb az emberek között. Így valószínűleg nem fogunk kiesni a járművek elé, még ha meg is löknek hátulról. Ugyanez vonatkozik a villamos, autóbusz, metró, hév, fogaskerekű megállókra is. Az összes metrómegállóban felfestett vonal jelzi a veszélyes terület határát, ahol a metró el tudja sodorni az embert. Azt soha ne lépjük át, míg nem állt meg a szerelvény. Ha olyan megállóban állunk, ahol nincs ilyen vonal, akkor magunkban húzzunk egy képzeletbeli vonalat, jó lépésnyire az úttesttől, és azt addig ne lépjük át, míg a villamos, busz, stb… meg nem állt. Voltak olyan bűncselekmények, amikor valakit szándékosan a közeledő metró vagy villamos alá löktek. Ezeket csak úgy tudjuk megelőzni, hogy a lehető legtávolabb várakozunk a sínektől, majd ha a szerelvény megállt felszállunk a járműre.

Utazás a tömegközlekedési eszközön

Lehetséges veszélyek: ütközés elölről, hátulról, oldalról, felborulás, tűz, nem nyíló ajtó, felgyorsuló, jármű, ahol nem működik a fék, irányíthatatlanná váló jármű, eszméletlen jármű vezető, vonat kisiklás, vízbe esés, elmerülés, jármű eltérítés

Ha felszálltunk a tömegközlekedési eszközre, tegyük rutinná a következő dolgokat.

  1. Ne a jármű elején, és ne is a végén utazzunk, hanem inkább középen. Egy esetleges ráfutásos baleset esetén vagy a jármű eleje, vagy a vége szokott megsérülni.
  2. Lehetőleg a kijárat közelében helyezkedjünk el, hogy azt minél hamarabb el tudjuk érni.
  3. Lehetőleg ülve utazzunk. Ha van biztonsági öv, ne szégyelljük használni, bekötni magunkat. Az ülve, bekötve történő utazás során kisebb az elesés, járműből történő kizuhanás esélye. Az állva utazás során kezeinkkel nem tudunk olyan erővel megkapaszkodni, hogy a saját, vagy a ránk zuhanó többi utas testsúlyát megtartsuk.
  4. Nézzünk szét, hogy van-e a járművön ablaktörő kalapács elhelyezve. Sajnos sokszor ellopják ezeket a kalapácsokat az utasok. A legtöbb buszon az utastérben, az ülések alatt, vagy valami holt térben szokták elhelyezni a busz kerekeit álló helyzetben kitámasztó fém ékeket, amik leginkább egy hatalmas tortaszeletre emlékeztetnek. Szükség esetén ezt is fel lehet használni az ablak kitörésére, és így a járműből való kijutásra. Ha nem találunk ilyen eszközöket a buszon, akkor a saját, törővéggel ellátott zsebkésünk még mindig hasznos lehet.
  5. Nézzük meg, hogy hol van a járművön a tűzoltó készülék. A járművek többségében a vezetőhöz közel helyezik el a porral oltó készüléket, hiszen praktikusan a vezető lesz az, aki az esetleges járműtűz esetében elsőként be tud avatkozni.
  6. Nézzük meg, hogy van-e a járművön vészfék (vonat, hév), és ha igen, olvassuk el a tájékoztatót a működtetéséről.
  7. Nézzük meg, hogy van-e ajtó vésznyitó a járművön, és ne sajnáljuk azt az egy percet a mellékelt tájékoztató végigolvasására.
  8. Nézzük meg azt, hogy van-e olyan kommunikációs eszköz a járművön, amin keresztül a gépjárművezetővel tudunk beszélni.
  9. Lehetőleg arccal a menetirány felé üljünk. Így például az autóbuszon egyrészt szemmel tudjuk tartani a buszvezetőt, illetve a szemből jövő járműveket, másrészt egy ütközés esetén a nyakcsigolyáinkat nem tesszük ki olyan erőhatásnak, mintha háttal ülnénk a menetiránynak.
  10. Nézzük meg, hogy a járművön lévő ablakok milyen típusúak. Lehúzhatóak, oldalra tolva nyílók, nem nyitható ablakok. Egy esetleges ablakon keresztül történő menekülésnél fontolóra kell venni, hogy melyik ablakon melyik módszerrel tud a leggyorsabban kijutni az ember. Ha nincs nálunk semmi olyan eszköz, amivel az ablakot ki tudnánk törni, csavarjunk az öklünkre, alkarunkra ruhadarabot, hátizsákot és törjük ki az ablakot. A másik módszer az, hogy az ablak előtti kapaszkodó rúdban két kézzel megfogódzkodva, két lábunkat felhúzzuk, lendületet veszünk, és egyik vagy mindkét lábunkkal az ablakba rúgunk. Mindkét esetben az ablaktábla közepét célozzuk meg, vigyázva, hogy a szemünk ne sérüljön az esetleges szilánkoktól. Van olyan ablak is, ahol a körben futó tartó-szigetelő csík úgy van beépítve, hogy azt menekülés céljából el lehessen távolítani, majd az üveget kilökni a helyéről. Erre általában felirat hívja fel a figyelmet.

Amennyiben olyan járművön utazunk, ahol lehet látni a járművezetőt, és azt vesszük észre, hogy rosszul lesz, eszméletét veszti, akkor haladéktalanul kell cselekedni. Segítséget kell kérni néhány rátermett utastárstól. Egyik utas nyitja az ajtót, ami sokszor belülről van bezárva (üvegtörő kalapács, kerék kitámasztó ék, üvegtörő végű zsebkés, esernyő, összetekert könyv, stb…), másik megfogja a kormányt, harmadik kihúzza a vezetőt. Lehetőleg olyan személy vegye át a jármű irányítását, aki ismeri a működését. Ezt követően félre kell húzódni a járművel az út szélére, parkolóba, megállítani a járművet, elsősegélyt nyújtani, értesíteni a hatóságokat.

Vonattal történő utazás során a vészfékeket többnyire a vasúti kocsi kerekei közelében találjuk. Vigyázzunk a nyitva felejtett ajtókra, amiket még lehetőleg a vonat álló helyzetében be kell csukni. A vasúti kocsiban, az utasok fölött elhelyezkedő csomagtartókon lévő csomagok ütközés, borulás, kisiklás során potenciális veszélyforrások, mivel lezuhanhatnak.

Vízbe merülő, süllyedő járműből lehetőleg minél gyorsabban ki kell jutni. A járműbe a kinyíló, kitörő ajtókon, ablakokon, a karosszérián keletkező sérüléseken, réseken keresztül nagy erővel áramlik be a víz. Ezt a vízáramlást valószínűleg nem tudjuk leküzdeni, nem tudunk addig átjutni a nyíláson, amíg azon keresztül víz áramlik befelé. Ilyenkor a maradjunk a nyílás közelében, kapaszkodjunk meg, hogy a víz ne sodorjon a jármű belsejébe és próbáljunk azoktól a ruhadaraboktól megszabadulni, amelyek átázva megnehezítik az úszást. Amennyiben a jármű süllyedés közben változtatja a helyzetét, és az a hely, ahol éppen tartózkodunk hamarabb víz alá kerül, mint a jármű más részei, akkor igyekezzünk a még el nem árasztott részbe jutni. Vegyük figyelembe azt is, hogy a jármű bizonyos részeiben benne maradhat a levegő, amit egy bizonyos ideig fel tudunk használni. Amikor a víz beáramlása lelassul, megszűnik, és még van levegő körülöttünk, szívjuk tele a tüdőnket, ússzunk át a nyíláson, vagy kezeinkkel húzzuk át magunkat rajta, és ússzunk a felszínre. Természetesen figyeljünk bajba jutott embertársainkra is. Tőlünk telhetően segítsünk nekik.

Írta: Nagy Géza

 

Kapcsolódó újságcikk:

Tömegpánik - Ezt tedd a veszélyzónában!

Minden olyan rendezvényen vagy helyszínen, ahol nagy tömeg gyűlik össze, valós veszélyt jelenthet a tömegpánik kialakulása. Kérdéseinkre, hogy mi válthat ki pánikot, milyen ösztönprogramok lépnek működésbe, és vajon kivonhatjuk-e magunkat egyénenként a veszélyzónából, szakértőnk, Végh József kriminálpszichológus válaszolt.

Mi a pánik?

Pánik alatt azt értjük, amikor az egyén, illetve az egyének valós vagy vélt külvilági, hirtelen kialakuló veszélyeztetést élnek át, és van reális lehetőség a menekülésre. 

A tömegpánik kialakulásának hátterében vélt vagy valódi okok is állhatnak, hiszen egy természeti katasztrófa is okozhat pánikot (gondoljunk pl. a 2006. augusztus 20-i esti rendezvényre lecsapó viharra), de máskor elég egy rémhír (tűz van, mozog a föld, stb.) is ahhoz, hogy a tömeg pánikszerűen menekülésbe kezdjen. Ilyenkor olyan, a racionális gondolkodást felülíró ösztönök veszik át az irányítást a szervezet fölött, amellyel egy hétköznapi embernek aligha van esélye szembeszállni, hiszen az "életben maradás" ösztönparancsa versengő magatartást indít be, ahol az élet a tét - ez minden erkölcsi elvárást és civilizációs viselkedést maga alá gyűr. Egyetlen gondolat marad a magát életveszélyben érző, menekülő ember agyában: minél előbb kerüljön ki a számára halálos fenyegetést jelentő szituációból. 
Mi jelenti a legnagyobb veszélyt?

A menekülés eszeveszett vágya jelentheti a legnagyobb veszélyt azok számára, akik nem tudják felvenni a tömeg haladásának erejét, sebességét és elakadva a földre kerülnek, ahol a pánikban nyomuló tömeg agyontapossa őket. Hatalmas veszély a tömegnyomás is, amikor valaki vagy valakik megrekednek, és a tömeg súlya miatt (száz és száz ember súlyáról, erejéről van szó) egyszerűen megfulladnak.

Hogyan kerülhető el a szerencsétlenség? 

A szakértő szerint az ilyen szerencsétlenségek elkerülésének több módja is van. Az egyik, hogy kizárólag annyi embert engednek be a szórakozóhelyekre, rendezvényekre, amennyit az adott terület valóban képes befogadni, illetve, hogy be kell tartani a tűzvédelemmel kapcsolatos egyik legfontosabb szabályt: annyi és olyan szélességű kijáratokkal kell rendelkeznie az épületnek, amelyek képesek megfelelő sebességgel, fennakadás nélkül biztosítani, hogy veszély esetén a megindult tömeg "kiáramoljon" a helyszínről. Ennek igazságát egy pszichológiai kísérlet is alátámasztja, amelyet Alexander Mintz végzett el az 1980-as évek elején. A kísérlet roppant egyszerű. A szakértő arra kérte meg egy csoport tagjait, hogy egy szűk szájú palackon keresztül húzzanak ki zsinórra erősített kúpocskákat. A palack szájából egyszerre csak egy kúp fért ki, és abban az esetben, ha a feltételeket nehezítették - például időhatárt szabtak, vagy vizet töltöttek a palackba -, lehetetlenné vált a feladat végrehajtása - a palack szájánál torlódás alakult ki.

A nagy tömegeket befogadó szórakozóhelyek éles bombaként működhetnek, mert a pánikot ki is lehet robbantani. A tömegpánik kialakulásához ugyanis nem kell valódi fenyegetés, elég egy rémhír bekiabálása is a fejvesztett menekülés megindulásához, esetenként akár egy rosszul elsült tréfa is több ember halálát okozhatja. Ezekben az esetekben szinte lehetetlen megtalálni a felelősöket.

Mit tehetsz, ha pánik tör ki?

Nagy lélekjelenlétre és a racionális gondolkodás megőrzésére van szükség azonban ahhoz, ha ilyen helyzetben szeretnénk úrrá lenni a pánikon. Ez természetesen csak akkor sikerülhet, ha voltunk már hasonló helyzetben, és már ismerjük a tömeg mozgását, esetleg részt vettünk olyan tréningeken, ahol erre kiképeztek minket. Nem képzett emberek számára a legfontosabb tanács, hogy NE mozogjunk együtt a tömeggel, és bár nem szabad ellenkező irányba se mozdulni, igyekezzünk háttérbe húzódni és úrrá lenni a "csordaösztönön", hogy még véletlenül se meneküljünk a többiekkel együtt. Sodródjunk ki oldalra vagy maradjunk le. Nagy segítség lehetne, ha a szórakozóhelyeken legalább egy, erre a szituációra kiképzett, hiteles ember is jelen lenne, aki határozott fellépésével, érthető kommunikációval megakadályozná a pánikot, a tömeg ugyanis ahogy "beindul", ugyanúgy le is csillapítható. Az is segítség lehet, ha valaki kellő eréllyel és hangerővel irányt szab a már folyamatban lévő mozgásnak.


Kapcsolódó újságcikk:

Minden attól függ, milyen gyorsan alakul ki a pánikhelyzet, vannak-e információk a szituációról és mekkora a tömeg mozgástere.

Tömegpánik a legkönnyebben olyankor alakul ki, amikor az emberek nem jutnak megfelelő információhoz a helyzetükkel kapcsolatban, és nem világos számukra, hogy mi történik. Ekkor előfordulhat, hogy egymást eltaposva próbálnak menekülni, nem törődve azzal, hogy mi történik a többiekkel. Ez történhetett szombat éjjel a West-Balkánban is, ahol tisztázatlan okok miatt pánik tört ki, a tömeg hirtelen megindult lefelé a lépcsőkön, és három fiatal lány megfulladt.

Tavaly is több alkalommal hallhattunk tragédiával végződő tömegpánikról: Kambodzsában legalább 347-en vesztették életüket egy fesztiválon, míg a duisburgi Love Parade-en 21-en haltak meg a tömegben. Jeff Wise tudományos újságíró a félelemmel kapcsolatos kutatásokat összefoglaló Extreme Fear: The Science of Your Mind in Danger című könyv szerzője blogjában azt írja, hogy az 1980-as években 24 hasonló tragédia történt világszerte, szemben az utóbbi tíz évvel, amikor száznál is több ilyen esetről tudni. Wise szerint ez részben a fejlődő kommunikációval és a javuló közlekedési lehetőségekkel magyarázható, ami megkönnyíti a nagyobb tömegek kialakulását.

Hogyan alakul ki a pánik?

Ha már elég nagy a tömeg, és elölről, hátulról és oldalról is nyomják egymást az emberek, akkor elég egy apróság a riadalom kialakulásához. Ilyen, ha valami hirtelen megzavarja az embereket úgy, hogy például akadályt képez, vagy épp mozgásra késztet egy nyugodt, álló tömeget. A kiváltó tényező gyakran egy pletyka (a West-Balkán esetében létezik egy olyan verzió, hogy egy állítólagos késelésről beszéltek a tömegben) vagy egy erős zaj - a már eleve feszült tömeg ilyenkor könnyen elkezdhet lökdösődni és "pánikolni".

Halálos balesetek pánik nélkül is bekövetkezhetnek: az is elegendő, ha egy már túlzsúfolt helyre tovább áramlik a tömeg. Sokan ugyanis nem a földön fekve vesztik életüket, hanem állva fulladnak meg, mert a körülöttük állók annyira összenyomják a mellkasukat, hogy nem kapnak levegőt, írja blogjában Wise. Az emiatt bekövetkező tragédiák már könnyen riadalmat váltanak ki, fokozva a tülekedést és újabb haláleseteket idézve elő.

Tehetünk-e valamit tömegpánik esetén?

Ha már a tömeg kellős közepén vagyunk, nincs sok lehetőségünk a vészhelyzetben. Korábbi esetekből ismertek olyan túlélők, akik azt mondják, azért maradtak életben, mert nem a tömeg haladásának irányába fordultak, hanem oldalra. Így nem a mellkasukat, hanem a vállukat nyomták, és tudtak levegőt venni. Az egyetlen dolog azonban, ami biztosan segíthet, ha megpróbálunk higgadtak maradni: ha úgy érzékeljük, hogy kezd veszélyessé válni a helyzet, akkor inkább próbáljunk meg kikerülni a tömegből, és keressük a kijáratot.

A menekülő tömeg még nem egyenlő a tömegpánikkal

Ha nem hirtelen vészhelyzetről van szó, akkor nem minden esetben alakulnak ki tragédiába torkolló pánikhelyzetek. A Scientific American Mind 2010. november-decemberi számában írt cikkükben John Drury és Stephen D. Reicher többek között a Katrina hurrikán pusztítása utáni helyzetet mutatja be. Drury és Reicher szerint az emberek kollektív túlélő viselkedést mutattak. Előfordult persze fosztogatás is, a többség azonban a családjának és szomszédjainak vitt élelmet akkor, amikor a mentőcsapatok még sehol sem voltak. Az emberek hivatalos segítség nélkül is meglepően jó önszerveződő képességet mutattak - írják a kutatók.

A menekülő tömeg sem feltétlenül bepánikolt emberek összessége. Drury és munkatársai a 2005-ös londoni metrórobbantásokat követően 140 túlélővel készítettek interjút, akik közül 90-en a metrókocsikban tartózkodtak a robbantások idején. A beszámolók alapján azt próbálták meg felmérni, hogy a segítőkész viselkedés mennyire jelenik meg ezekben a helyzetekben. Kiderült, hogy a segítőkészség - mint például az, hogy érzelmileg támogatunk másokat - sokkal gyakoribb volt, mint az önző viselkedés (figyelmen kívül hagyni mások segítségkérését vagy ellökni az embereket az utunkból, hogy mi magunk megmeneküljünk). Ez abból derült ki, hogy az interjúalanyok többsége elsősorban a közösség érzéséről számolt be, és nem azokról a kényelmetlenségekről, amelyek általában egy tömött metrón történő utazással járnak. A szóhasználat is ezt mutatta: igen gyakori volt az "egység", a "csoportérzet", a "melegség" és az "empátia" szavak használata. A kutatók - számos további katasztrófa- és vészhelyzet elemzésére támaszkodva - úgy vélik, hogy az emberek olyan helyzetekben, amikor van idő átgondolni, hogy mi történt, kevésbé hajlamosak ész nélkül, ösztönösen cselekedni. A tömeg viselkedésének modelljeibe ezért szerintük olyan változókat is be kellene építeni a jövőben, amelyek az emberek csoportérzetét (annak tudatát, hogy nincsenek egyedül, hanem egy nagyobb csoport részei) is számításba veszik. (Erre egy példa a mélyben rekedt chilei bányászok esete, ahol a 33 bányász nagyfokú együttműködési készségről tett bizonyságot).

Kormányablak hírek

A hírcsatorna nem található.

Még több írás a blog rovatból

A gyorsabb áthaladás ILLÚZIÓJÁNAK érdekében, kérjük fáradjanak az önkiszolgáló kasszákhoz!
Csütörtök este 6 óra, munka utáni bevásárlás, hatalmas sorok a kőbányai Sibrik Lidlben.
Átfógó, a teljes lakosságot célzó pénztárosképzést indítottak a kiskereskedelmi láncok Magyarországon.
Az első Samsung készülékem. Nem biztos, hogy a következő is ez a márka lesz.
Ha egy 7 évessel megy vásárolni az ember, gyakran nehéz kérdésekre kell válaszolnia.
Beszélgetésekben rendszeresen előjön a téma és mindig meglepődök ismerőseim naivitásán vagy rossz memóriáján.
A videó a Pesti úton készült. Jól demonstrálja a veszélyhelyzetet.
Janka ebben a videóban saját történetét meséli el – az általánosítás szándéka nélkül.
A politika beteg módon rátelepszik az emlékezetre. Véleménycikk.
Egy nő először mentálisan, majd fizikailag hagyja el a férfit. A Világ szerintem blog írása.