30 éves a magyar önkormányzatiság

Részletek: Írta: Budapest.hu; Megjelent: 2020. szeptember 29

Karácsony Gergely főpolgármester beszéde a Magyar Önkormányzati Szövetségének ünnepi rendezvényén

Tisztelt Közgyűlés,

Nagykövet Úr,

Kedves Polgármester-társak,

Hölgyeim és Uraim,

Születésnapi ünnepségre jöttünk, a magyar önkormányzatiság születésnapjára.
Ahogy a családi ünnepségeken is szokás, ilyenkor az ember gyakorta felcsapja a fotóalbumot, előhívja emlékeit.
Hogy felidézze a mögöttünk hagyott időt, elmerengjen a megtett útról, hogy visszamosolyogjon a kezdetekre.
Ha így vesszük, rögtön megállapíthatjuk, hogy a kedves ünnepeltet bizony megviselte ez a 30 év.
Mélyen ülő tekintetéből fásult rosszkedv árad.
Pedig ha a kezdeteknél, a születésnél ütjük fel az albumot, egészen más reményekkel szembesülhetünk.
Ha az önkormányzatokról szóló törvény megalkotásának pillanatát, az erről szóló parlamenti vitát idézzük föl, az a zavarba ejtő érzésünk támadhat, mintha egy más korba, másik országba csöppentünk volna.
Pedig itt történt ez is, a mi életünkben, a mi hazánkban.
Elolvasva az akkori vita dokumentumait, mai vitáink fénytörésében rácsodálkozhatunk, hogy a korabeliek egyáltalán nem vakon alkották meg az új önkormányzatiságot.
Ráadásul olyan vitában, amelyben az önkormányzatok funkciójáról vallott karakteres felfogások ütközéséből végül a nagy többség által elfogadott kompromisszum született.
Kompromisszum – milyen keveset használt fogalom is manapság.
Pedig milyen nagy szükség lenne rá.
Az önkormányzatokról szóló törvény 30 évvel ezelőtti parlamenti vitája egymásra figyelő érveléssel, helyenként akadémiai színvonalú értekezések keretei közt zajlott.
Egymásra figyelés. Színvonalas érvelés.
Letaglózó ezzel szembesülni most, az igazságon túli politika világában, ahol a vitapartnerek meggyőzése helyett a legyőzésük lett a norma.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim

Az egykor volt normák és egykor volt kompromisszumok fokozatosan tűntek el az életünkből.
Ha el is tűntek, le nem mondhatunk róluk.
Talán éppen ez, a magyar demokráciát összetartó elvekhez való ragaszkodás ma az önkormányzatok legfőbb feladata.
Célunknak és feladatunknak annak szolgálatát kell tekintenünk, hogy egymástól eltérő világnézetű emberek, egymást tiszteletben tartva, egyenlő polgártársakként élhessenek együtt.
Nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is megmutatni, lehet másként, tisztességgel és becsülettel vezetni a ránk bízott településeket.
Mert ezzel járulunk hozzá Magyarország újrademokratizálásához és a politikai kultúraváltáshoz.
Ahogyan Sólyom László fogalmazott egyszer: „a helyi közösségek az igazság helyei, ahol a feladatok és megoldásaik is politikai szólamoktól függetlenek".
Márpedig az igazság helyeinek megóvása, vagyis a helyi autonómiák megőrzése nem politikai szimpátiák kérdése, nem világnézeti kérdés.
Hiszen az önkormányzatiság olyan kereszténydemokrata hagyomány, amelyet szabadságpártiak és szociáldemokraták óvtak és fejlesztettek az elmúlt évtizedekben.
A 30 évvel ezelőtti parlamenti vitában még oly sok összeakadt nyelvet okozó fogalom, a szubszidiaritás elve, XI. Pius pápa enciklikájából fakad.
A közvetlen indok, ami a pápát arra ösztönözte, hogy a kisegítés elvét megfogalmazza, az államok önkénye volt.
Azokkal az államokkal szemben fogalmazta meg, amelyek kiüresítették és elnyomták azokat a jogokat, amelyek megilletik az egyéneket és az általuk alkotott szabad társulásukat.
Ahogyan a gondolatot továbbfejlesztő XII. Pius pápa írta: „jogtalan átadni egy nagyobb és magasabb rendű közösségnek azt, amit a kisebb közösségek is el tudnak látni. Mindez egyszersmint a társadalom helyes rendjének felforgatása és súlyos megkárosítása:"
Ha van tehát dolgunk, kedves polgármester-társak, hát ez az:
fellépni, kiállni, összekapaszkodni a társadalom helyes rendjének súlyos megkárosítása ellen.
Megint csak Sólyom Lászlót idézve: „ha a kormányzati hatalom mértéktelenül központosít – akkor belátjuk annak a jelentőségét, hogy a helyi önkormányzatok is ellensúlyt képeznek. Ennek a szerepnek a megőrzéséért állandóan küzdeni kell."
Igen, helye és ideje is van ennek a küzdelemnek.
Már megint, mondhatnánk, mert nem először fordul elő ez velünk.
Furcsaság csak annyi talán, hogy megküzdeni azokkal kell most, akik pár éve még maguk is a küzdők sorába tartoztak.
Válság sújtotta az országot 2009-ben is, és akkor, 11 éve , először, de lehet, hogy nem utoljára az önkormányzatok szerveztek tüntetést az Országház elé.
Fideszes politikusok kezdeményezésére, Debrecen akkori polgármestere tiltakozott az önkormányzatok bevételeinek megkurtítása ellen.
12 pontos nyilatkozatot hirdetett.
Mondok is mindjárt belőle párat:
Itt van például ez: Minden önkormányzatnak joga van az élethez, sorsáról csak lakói dönthetnek.
Aztán: A magyarok legfontosabb városa a főváros, Budapest.
Minden településnek joga van az iskolához.
Minden önkormányzatnak joga van a vagyonához.
Minden önkormányzatnak joga van a jövedelemhez.
Minden önkormányzatnak joga van az ellenállásra a törvényes keretek között, ha az állam a létét, a törvényességet vagy az alkotmányosságot veszélyezteti.
Szép gondolatok, én ma is azonosulni tudok velük.
A kérdés immár csak annyi, hogy akik tudták ellenzékből, miért cselekszenek pont ellentétesen hatalomban?
Ha jogunk van az iskolákhoz, miért vették el?
Ha jogunk van a jövedelemhez, miért sarcolják?
Ha jogunk van a vagyonhoz, miért hordják szét?
És ha a legfontosabb város Budapest, miért folytatnak ellene politikai hadjáratot?
A kérdések persze tűnhetnek költőinek.
De a válasz ott van az utolsó pontban: minden önkormányzatnak joga van az ellenállásra.
Ellenállni a megosztásra való törekvés ellen kell.
Ellenállni a vidék-Budapest ellentét újratöltésének muszáj.
Ellenállni az önkormányzatok politikai alapú kivételezése és kivéreztetése ellen szükséges.
Különösen igaz ez most, járvány és a nyomában érkező gazdasági válság idején.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim

Az önkormányzatok szerte az országban erejükön felül küzdenek a járvány ellen és szembesülnek a gazdasági válság pusztító hatásaival.
Életeket és egzisztenciákat igyekszünk menteni.
És miközben semmilyen körülmények között nem létezhet ennél fontosabb feladat, a magyar kormány magára hagyta az önkormányzatokat.
Támogatás és együttműködés helyett sarcpolitikával sújtja őket.
Harcot és sarcot, ennyi, amit kapunk a legnehezebb időkben.
Pedig sem a járvány, sem a gazdasági válság kezelése nem lehet sikeres az önkormányzatok ellenében, csakis velük partnerségben.
Ennek igazságáról tanúskodik nem csak a járvány második hullámában tapasztalt fejetlenség, de a válságkezelés eddigi kudarca is:
a bezuhanó GDP, az elszabadult infláció és a támogatás nélkül maradt állástalanok tömegei.
Felelőtlen politika ez, amelynek vesztesei a válság által veszélyeztett emberek és vállalkozások lehetnek.
Mi, önkormányzatok azonban nem mást akarunk, csakis azt, ami a működésünk alapelvét leíró fogalomból fakad.
Subsidium – segítség, támogatás.
Ezt akarjuk.
Segíteni az egzisztenciájukat féltő polgároknak, támogatni a bajba jutott vállalkozásokat a településeinken.
Az önkormányzatok bevonása a garancia arra, hogy a válságkezelő támogatások végre ne csak kiváltságos kevesek gazdagodását, hanem a többség javát szolgálják.
Ezért kezdeményezzük, hogy az Európai Unió által Magyarországnak adott válságkezelő támogatást legalább fele részben az önkormányzatokon keresztül, lakosságarányosan használja fel a kormány.
Ennek a kezdeményezésnek támogatásra hívom a települések vezetőit és a településeinken élő polgárokat is.

Tisztelt ünnepi közgyűlés,

„Az államot célnak tekinteni, melynek mindent alá kell rendelni és amelyre mindennek irányulnia kell, annyit jelent, mint ártani a nemzet valódi és tartós jólétének".
XII. Pius pápa szavai ezek is.
Amikor járvány és válság egyszerre fenyegeti a nemzet jólétét, különösen erővel hat a tanítás.
Össze kell hát kapaszkodnunk, mert fővárosa, városai és falvai nem a kormánynak vannak, hanem a nemzetnek.
Így aztán felelősséggel is a nemzetnek tartozunk.
Megőrizzük és erősítjük az autonómiánkat, és messzire látszó, messzire hallatszó szövetségben védjük meg az érdekeinket.
Ennek az erős szövetségnek a kerete a Magyar Önkormányzatok Szövetsége.
A szervezet új tagokkal erősödött az elmúlt hetekben, megtiszteltetés számomra, hogy olyan tapasztalt és elkötelezett vezető, mint Gémesi György barátom mellett társelnökként szolgálhatom a magyar önkormányzatiságot.
Igen, Budapestnek is itt helye.
Mert Budapest a nemzet fővárosa.
Ezért Budapest soha nem lehet önző, különösen nem olyan időkben, amikor a nemzet megosztott, a szabadság megtépázott, a köztársaság pedig hajléktalan a saját hazájában.
Úgy kell dolgoznunk közösen, egységben, hogy a magyar önkormányzatok – Bibó István szavaival – a szabadság kis körei legyenek szerte az országban.
Ehhez pedig ma, a 30. évfordulón kissé át kell alakítanunk a jókívánságainkat és úgy kell fogalmaznunk::
Boldog újjászületésnapot magyar önkormányzatiság!
Köszönöm, hogy meghallgattak.