Hétfőtől szeptember végéig a Testnevelési Egyetem aulájában látható az Arany pillanatok című vándorkiállítás, amely a legendás Aranycsapat tagjainak relikviáit mutatja be.
A megnyitón Tarlós István főpolgármester úgy fogalmazott: jóleső, sőt spirituális érzés, hogy alkalom adódik felidézni a magyar sport, a magyar labdarúgás egyik legsikeresebb időszakát. Egyben emlékeztetett, hogy az 1953-as londoni magyar-angol 6-3-as mérkőzésen a magyar válogatott - a britek szerint is - felülmúlhatatlanul játszott. Tarlós kiemelte, a magyarok a mai napig hősként emlékeznek az Aranycsapat játékosaira, sőt "nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne ismernék legalább Puskás Ferenc nevét, még a gyerekek is".
A főpolgármester úgy fogalmazott, a futballisták nem egyszerűen sztárok, hanem egyéniségek, példaképek voltak, akik játékukkal iskolát teremtettek. A kiállításról úgy vélekedett, hogy hiteles és átélhető képet ad a játékosok személyes világáról, és a magyarok emlékeztében ma is élő történeteket idéz fel.
Az Arany pillanatok című vándorkiállítás igazi ritkaságokat mutat be, hiszen az egykori kiváló labdarúgók hagyatékának legkülönlegesebb darabjait is tartalmazza.
Szöllősi György, a magyar futball és a Puskás-ügyek nagykövete a magyar labdarúgás legkeserűbb, legszomorúbb napjának nevezte 1954. július 4-ét, amikor a válogatott Bernben 3-2-re elveszítette a világbajnokság döntőjét Németországgal szemben, de hozzátette: az azóta eltelt 65 év során kiderült, hogy az volt egyben a magyar futball legnagyobb sikerének napja is.
Mocsai Lajos, a házigazda Testnevelési Egyetem rektora kifejtette, nagy öröm számára, hogy a nyitóhetén veszi kezdetét az Aranycsapatról szóló kiállítás, hiszen a legendás válogatott által képviselt értékek segítségével az egész tanévnek megadhatják az alaphangulatot. Hozzátette, a tárlat nyilvános, vagyis az aula kapui minden érdeklődő számára nyitva állnak.
Balogh Balázs, Puskás Akadémia kommunikációs igazgatója a gyűjteményről elmondta: "mindig találunk olyan dolgokat, amire nem is gondoltunk". Hozzátette, a közeljövőben a vajdasági Bácskatopolyán is látható lesz a kiállítás.
MTI
A főpolgármester teljes beszéde:
Tisztelt Rektor Úr! Igazgató Úr! Tisztelt Megjelentek!
"Mi az emberi kor a régi dolgok emlékezete nélkül?" - Cicero elmélkedik így a múlt emlékezetének fontosságáról. A magam részéről én is szeretek a múltba visszatekinteni.
Az Aranycsapat relikviáit rendszerező kiállítás megnyitóján alkalom adódik arra, hogy felidézzük a múltnak a magyarok számára oly kedves emlékeit, minden idők legsikeresebb magyar futball válogatottjának diadalmenetét, a világon ma is a legnépszerűbb sportág tanulságos történetét.
A futball őstörténete állítólag egészen a 3.századig és egészen Kínáig nyúlik vissza, ahol szőrrel, tollal kitömött bőrlabdát kellett a kéz használatát tiltva egy hálóba juttatni.
A modern értelemben vett labdarúgás bölcsője Anglia volt, valamikor a 14. században. A játék képe abszolút eltért a ma megszokott szabályoktól. Az egész napos mérkőzések jórészt nem voltak mások, mint tömegverekedések. Falvak, városrészek játszottak egymással, sokszor akár több száz ember részvételével. A "kapuk" olykor irdatlan távolságra voltak egymástól.
A játék népszerűsége azonban feltartóztathatatlan volt. Elkerülhetetlenné vált bizonyos konkrét szabályok felállítása. 1801-től már hivatalosan is ugyanannyi játékosnak kellett lennie mindkét csapatban, meghatározták a játéktér méretét és a kapuk is kezdtek hasonlítani a maiakhoz.
1857 – ben Angliában megalakult az első labdarúgó klub és 1863. október 26 -án – elsőként a világon – megalakult az angol labdarúgó szövetség.
Az 1870-es években alakult ki a 11 játékosos csapatforma. Ekkor terjedt el európaszerte a jól értelmezhető szabályokkal játszható, sportszerű és élvezetes labdajáték. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 1904 – ben alakult, jelenleg már több mint 200 tagszervezete van.
A futballt kemény, férfias sportnak tervezték, és ennek megfelelően játszották. Előrevágták a labdát, majd utánarohantak, megharcoltak érte. A passzolást a gyengeség jelének tartották. Erős, gyors, jól cselez. Ezek voltak az angol játékosok legfontosabb tulajdonságai.
A kemény taktika bevált, mert az angol válogatottat ezzel a harcmodorral 90 év leforgása alatt egyszer sem sikerült megverni hazai pályán. Nem lenne igazságos azonban
