Az ember az élete során biztosan átél olyan traumát, amelynek a feldolgozása hosszú és sokszor igen fájdalmas folyamat.
Egy-egy ilyen trauma évekre, évtizedekre is rányomhatja bélyegét a mindennapjainkra, meghatározhatja sorsunk alakulását. A kezelésre sokféle módszer létezik, mellyel a gyógyulás útjára léphetünk. Van, aki külső segítséggel, van, aki belső elcsendesedéssel, és olyan is, aki az ismeretei átadásával, mások segítésével dolgozza fel a megélt traumát. De akár egy könyv is segítségünkre lehet ebben. Beszélgetés Bucsi Mariann írónővel, az Ébredés regény szerzőjével és Rudolf Panka irodalomterapeutával.
Bucsi Mariann: Azt mindig is tudtam, hogy az írás egyfajta terápia, és ennek jótékony hatásait tapasztalom is a saját életemben. A legtöbb történet, amit papírra vetek, még ha nem is a saját megéléseimről szól, akkor is valamiféle érzelmi megkönnyebbülést, feloldást hoz. Amelyek pedig a saját életem feldolgozásai, azok kifejezetten terápiakánt hatnak rám. Az Ébredés című regényem egy hosszú terápiás folyamat lezárása is volt számomra. Amikor a regény a boltok polcaira került és elérhetővé vált a nagyközönség számára is, akkor szembesültem vele igazán, hogy nemcsak az írás, hanem annak a befogadása, azaz az olvasás is lehet egyfajta terápia. De vajon milyen hatások/felismerések érnek bennünket olvasás közben? Mi is ez az irodalomterápia?
Rudolf Panka: Az irodalomterápiában nem esztétikai vagy stilisztikai szemszögből nézünk egy alkotásra, hanem személyes fókusszal: mit ad nekem ez az írás, milyen érzéseket vált ki belőlem, hogyan tudok hozzá kapcsolódni, mit tesz hozzá az önismereti fejlődésemhez. Rengeteg felismerés érhet minket olvasás közben: ráismerhetünk a saját vagy mások viselkedésére egyes szereplő kapcsán, veszteségeinkre is felhívhatja a figyelmünket az adott mű, vagy akár tudatosíthat minket egy-egy célunk, álmunk kapcsán. Olyan tükröt tarthat elénk az irodalom, amilyenbe nélküle nem tudnánk belenézni. Mariann, neked, hogy került a látóteredbe az irodalomterápia?
B.M: Az Ébredés megjelenésekor és azóta is számtalan megkeresést kapok levélben. Nehéz pontosan behatárolni, hány ember sorsának lettem részese, s követem azt mind a mai napig is. Hadd osszak meg pár sort egy olyan embertől, akinek a regény nagyon sokat segített:
„Nagyon hálás vagyok az Ébredés könyvért. Segített megérteni, hogy min mentem keresztül, hogy miért éreztem azt, hogy megbolondulok, hogy mi történt velem és még azt is, hogy akkor miért éreztem azt, amit. Amikor a könyv a kezembe került, akkor már harmadszor hagytam el a bántalmazómat, és megértettem, hogy miért akarom újra visszacsinálni. Ez a regény adott nekem erőt és megértést ahhoz, hogy ezt ne tegyem meg, hogy tartsak ki az elhatározásom mellett, és esélyem lesz egy nyugodtabb, boldogabb életre... Mert én is megérdemlem. És sikerült!"- Ez csak egyetlen példa a sok közül.
Nemcsak olyan emberek keresnek meg, akik a bántalmazás elszenvedői, hanem olyanok is, akik külső szemlélői egy ilyen természetű kapcsolatnak. „Megértettem, hogy a lányom nem azért marad az őt bántalmazó férje mellett, mert nem akar kilépni belőle, hanem, mert nem tud, és azt is, hogy én mi módon tudok neki segíteni."
Sok különféle írásom van, és nem csak a bántalmazás az egyetlen, amivel kapcsolatban megkeresnek. Bizonyos történeteim olyan élethelyzetekben találják meg az olvasókat, amelyeken a leírtak segíteni tudnak. A biztató és hálás üzenetek után már biztosan tudtam, hogy annak eredménye, ami feloldozás és terápia az írói oldalon, ugyanezeket jelentheti az olvasó számára is. Aki ismer, tudja, hogy azt vallom, az igazán nehéz élethelyzetekből kijönni segítség nélkül bizony nem megy, szükség van egy támogató külső szemre. A saját tapasztalásaimat az írás-olvasás jótékony hatásáról, valamint a terápiába vetett hitemet és bizalmamat megerősítette, amikor találkoztam Rudolf Panka irodalomterapeutával.
Hogyan tud segíteni egy irodalomterapeuta? Hogy zajlik egy ilyen foglalkozás?
R.P. : Az irodalomterapeuta végigvezet az adott alkotással való önismereti munkán. Nem ad tanácsot, és nem ad olvasatot a műről, arra kíváncsi, hogy te hogyan viszonyulsz a műhöz, belőled mit vált ki. Nincsenek előfeltételezései annak kapcsán, mit kell gondolnod vagy érezned az alkotást olvasva. Egy-egy foglalkozás alatt ráhangolódunk a fókuszban lévő műre, majd, ha rövidebb lélegzetű alkotásról van szó, közösen el is olvassuk (hosszabb művekkel előzetes olvasás után dolgozunk). Ezután jön a reflexiós szakasz: az irodalomterapeuta vezetésével kibomlik az az önismereti téma, kérdés, amit az adott alkotás fókuszba hozott a résztvevőkben. Sok beszélgetés, strukturált gyakorlatok és kreatív írás is segíti a folyamatot.
B.M.:Milyen élethelyzetekben lévő emberek keresnek fel irodalomterapeutát?
R.P.: Hozzám általában olyanok érkeznek, akik tisztában vannak az önismeret fontosságával, és szeretnék saját önismeretüket egy szakmailag jól felépített folyamatban erősíteni. Van, aki mentálhigiénés céllal érkezik, azaz nincs különösebb krízis az életében, de szeretne foglalkozni a lelkével, lelki folyamataival, rálátni saját működési módjaira. Mások konkrét kérdésekkel érkeznek, melyek között megtalálható mindenféle élethelyzet, amivel jó eséllyel mindannyian szembesülünk életünk egy-egy pontján: a munkához való viszony, a gyerekvállalás kérdései, életközépi válság, párkapcsolati dilemmák, stb....
Mariann, Neked vannak további terveid az irodalomterápia kapcsán?
B.M.: Egyfelől továbbra is sok olyan írás fog napvilágot látni tőlem, amelyek segíthetnek az érzelmeink felismerésében, eszközöket és megoldási lehetőségeket kínálhatnak egy-egy adott élethelyzet megváltoztatására. És ez bár még szigorúan titkos, annyit talán elárulhatok, hogy a következő nagyregényben hangsúlyosan szerepet kap az irodalomterápia is.
Ha már erről van szó, Panka, neked, mint irodalomterapeutának milyen pluszt jelent egy íróval való együttműködés, közös munka?
R. P.: Számomra mindig nagyon izgalmas, amikor lehetőségem van rálátni, hogy egy alkotó ember hogyan is viszonyul a saját alkotásához. Mivel magam is vezetek olyan kurzusokat, ahol a résztvevők által írt alkotásokkal dolgozunk, pontosan tudom, mekkora önismereti hozadéka van nemcsak az olvasásnak, hanem az írásnak is. Minden olyan írót bátornak találok, aki rá mer nézni arra, hogy a saját írása mit is üzen önmaga számára, és nagyon szívesen kísérek végig ilyen folyamatokat, mert hiszek benne, hogy rengeteget lehet ebből tanulni.
