Elsővonalbeli kezeléssé tették a ketamin orrsprayt az öngyilkossági késztetésekre az USA-ban, mivel a gyorsan ható utcadrog az antidepresszánsokkal szemben szinte azonnal kifejti a hatását. Nem ez az első eset, hogy egy illegális drogot léptetnek elő vényköteles gyógyszerré egy életbeli helyzet "megoldásaképpen".
Ez idáig csak az úgynevezett "terápiarezisztens depresszió" (amikor a beteg nem reagál az antidepresszánsokra) esetén írhatták fel a ketamint – ami egy állatorvosi nyugtatószer és egyben illegális utcadrog – tartalmazó orrspray-t. Az amerikai gyógyszerhatóság, az FDA azonban most azt is engedélyezte, hogy legelső kezelési módként is bevethessék öngyilkos késztetések esetén. Ennek állítólagos oka a COVID-19, illetve az a hatás, amit a világjárvány az emberek mentális egészségére gyakorolt.
Mérhetetlenül sok embert viseltek meg lelkileg az elmúlt néhány hónap eseményei,a korlátozások, a szociális távolságtartás és a olykor a munkahelyek elvesztése is. A pszichiátria részéről pedig megszokhattuk már, hogy tudatmódosító szereket húznak elő a kalapból, bármiféle mentális tünetről is legyen szó. A kétségbeesett emberekben felmerülő öngyilkossági gondolatok, úgy tűnik, elegendő okot jelentettek az elfogadóhatóság számára, hogy egy évtizedek óta ismert utcadrogot hagyjanak jóvá elsődleges kezelés gyanánt.
Az indoklás az, hogy az esketamine (a ketamin kémiai változata) akár 4 órán belül képes enyhíteni a depresszió tüneteit, illetve az öngyilkossági gondolatokat. Ha jobban belegondolunk, miért is ne lenne képes erre? Hiszen ha nem hatna azonnal, ha nem okozna rövid idő alatt euforikus érzést, miért használnák élvezeti drogként a fiatalok már a 70-es évek óta? Ebből kiindulva, nem a ketamin az egyetlen hatóanyag, amitől nagyon gyorsan „jobban lehetünk". Számos más utcadrog is a pszichiátria rendelkezésére áll még, hogy újracsomagolva, hangzatos fantázianevekkel ellátva vényköteles "gyógyszerként" a piacra dobják őket.
A történelem ismétli önmagát
Ha csak az Adderallra gondolunk, máris láthatjuk, hová vezetnek ezek a törekvések. Az Adderall egy hiperaktivitás "kezelésére" felírt szer, melynek hatóanyaga egész egyszerűen az amfetamin, hétköznapi nevén speed. Ma már a vizsgákra készülő diákoktól kezdve az NFL-játékosokig rengetegféle módon használják teljesítményfokozóként a világban.
Magyarországon ez a készítmény szerencsére nem hozzáférhető. Viszont itt van nekünk helyette a Ritalin, amelyet szinte minden "hiperaktivitással" diagnosztizált gyermek szülei jól ismernek. Ez a szer hasonlóképpen alkalmas a visszaélésre, hiszen az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal is súlyos függőséget okozó hatóanyagként tartja számon, akár a kokaint vagy a speedet. Talán abból is levonható némi következtetés, ahogyan a magyar jogszabályok szerint a ketamint mint hatóanyagot besorolják: egy csoportba esik az úgynevezett pszichotróp (tudatmódosító) szerekkel, mint az amfetamin (speed), a metilfenidát (Ritalin), vagy a hírhedt randidrog, a GHB.
A bedrogozott emberek nem panaszkodnak
Habár az egészségügyi ellátástól messze nem ezt várnánk, mégis sokan logikusnak találhatják az elfogadóhatóság döntését, hiszen látható, hogyan működik ez a gyakorlatban. Az ember kilátástalan helyzetbe kerül, nem tud szembenézni egy problémával, megoldásképpen pedig alkoholhoz vagy tudatmódosító szerekhez, drogokhoz fordul. Ettől átmenetileg jobban lesz, kémiailag elhatárolja magát a problémáitól és a nyomorúságos érzést eufória váltja fel. Képes átélni némi örömet, és nem gondolkodik az öngyilkosságon. Akkor ez egy működőképes megoldás?
Az emberek jelentős részének már valószínűleg volt szerencséje megtapasztalni, hogy a szerek hatásának elmúltával a problémák újra visszatérnek, hiszen senki sem kezelte őket, míg az eufória tartott. Az alkohol és a drogok negatív hatásai – másnaposság, függőség, hangulati zavarok – pedig ezúttal még nehezebbé teszik a gondokkal való szembenézést, így a legegyszerűbbnek ismét az tűnhet, ha az ember újra megfürdeti az idegrendszerét a már jól bevált hatóanyagokkal.
Orrspray, amitől elmúlik a mélabú
Látszólag tökéletes megoldást nyújthat tehát ez a "forradalmi" készítmény azoknak, akiket súlyos veszteségek értek vagy megoldhatatlannak tűnő helyzetbe kerültek a világjárvány miatt. Nem kell mást tenniük, mint szippantani párat egy receptre felírt orrspray-ből, és máris átélhetik azt a hatást, amiért a bulizó fiatalok is évtizedek óta annyira szeretik a ketamint. Ellazulnak, elszakadnak a külvilágtól, szinte külső szemmel nézhetnek az életükre, mintha nekik közük sem lenne az egészhez. Orvosi kifejezéssel élve ezt nevezik úgy, hogy "deperszonalizáció".
A kérdés csupán az, hogy ha egyértelműen látható a mentális problémák kiváltó oka (vagyis a veszteségek és kilátástalannak tűnő helyzetek), úgy a pszichiátria vajon miért egy műanyag kábítószeres tartályon csillantja meg a fényt ahelyett, hogy a valódi okok megoldására ösztönözné az embereket? Nos, talán erre is lehet logikus magyarázat.
Ez idáig leginkább a feketepiac tudott profitálni a ketamin eladásából, és a gyógyszeripar jóformán teljes egészében kimaradt a „lehetőségből". Ha pedig a gyógyszeripar elégedett, a receptek felírói is azok lesznek.
Most akkor jó dolog drogozni, vagy nem?
Míg az egyik oldalon a pszichiátria úgy tűnik, segíteni akar az embereknek leszokni a függőséget okozó szerekről, mint az alkohol, a heroin, és az egyéb utcadrogok, ugyanakkor egyre-másra javasolják mentális problémák kezelésére az eredetileg illegális drogokat.
Bár a gyógyszeripari befektetők bizonyára nem így látják, de ez a megközelítés csak egyre mélyebb gödörbe sodorja a társadalmat. Ha ez a "tudomány" úgy döntene, hogy ténylegesen elkezdi kutatni a mentális problémák okait, és valódi megoldásokkal állna elő, ez az iparág csakhamar összeomlana.
Az átlagember számára úgy tűnhet, semmit sem tehet az ellen, hogy ez tovább folytatódjon, ölbe tett kézzel kell várnia, melyik lesz a következő utcadrog, amit csodagyógyszerként lát majd viszont a patikában. Egy valamit azonban mégis tehet. Nemet mondhat az álmegoldásokra, és vényköteles drogok helyett saját kezébe veheti sorsa irányítását. (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)
