A modern fuvola virtuóza, az amerikai Claire Chase az UMZE Kamaraegyüttessel szerepel este a BMC-ben. A koncerten három magyarországi bemutató is elhangzik Vajda Gergely irányításával. A koncertről és a kortárszenéről a fiatal fuvolaművésszel beszélgettünk.
- Először jár Magyarországon. Milyen a kapcsolata a magyar kultúrával?
- Meglehetősen új számomra ez az ország, de amit az elmúlt héten tapasztaltam amióta Budapesten vagyok kifejezetten lenyűgözött. Rajongok a városért és minden igazán érdekes, amit eddig itt láttam és hallottam. Az esti koncertre több napon keresztül próbáltunk. Úgy érzem, hogy ez alatt az idő alatt nagyon sokat tanultam kiváló muzsikustársaimtól, ami által közelebb kerülhettem magához a magyar kultúrához is. Mindig is vonzott az ismeretlen, ezért foglalkozom a kortárszenével. A zene világán keresztül különös és az ember számára ismeretlen érzéseket tapasztalhatunk meg, olyanokat, amelyeknek valójában a tudatában vagyunk, de a komolyzene segítségével tudjuk azokat a felszínre hozni. Szemlélődőnek tartom magam, mint előadóművészt azok a jelenségek motiválnak, melyekről tudjuk, hogy léteznek, de egyenlőre nem érhetjük meg. Talán ez az érzésem ebben a pillanatban a magyar zenével és a magyar kultúrával kapcsolatban is.
- Mely darabokban hallhatja Önt a közönség?
- David Lang művén kívül minden kompozícióban van szerepem. Az UMZE Kamaraegyüttessel összeállított közös program egy igen különös párosítás, amely megeleveníti mind a magyar, mind pedig az amerikai kortárszenét. Előadjuk Eötvös Péter Psy és Sáry József Násszene című alkotását, valamit David Lang child című művének bemutatójára is sor kerül. Marcos Balter és Felipe Lara mindketten brazil származású, de New Yorkban élő alkotók, akik szintén az elmúlt évben komponálták most bemutatandó darabjukat. Különös kihívás ezeket a műveket előadni, hiszen az a megtiszteltetés ért, hogy az alkotók nekem ajánlották a darabjaikat. Előkerül még egy fiatal Londonban élő japán komponista műve is. A darabok nagy része tehát magyarországi premier vagyis nem csak számomra, de a közönségnek és az együttesnek is új. Örülök azonban, hogy egy koncerten tudunk ízelítőt adni az amerikai és a magyar kortárs repertoárból.
- Miért a kortárszenét választotta profilként? Más, hagyományos értelemben vett klasszikus zenét is játszik?
- Közel áll hozzám minden, ami képes az újdonság erejével hatni. Természetes, hogy mint minden zenésznek, nekem is foglalkoznom kellett a hagyományos értelemben vett klasszikusokkal. Ezeket a műveket most is repertoáron tartom, de számomra elsődleges, hogy egy darab előadása által képesek legyünk megújulni és magát a művet is újraértelmezni. Úgy vélem, hogy egy bizonyos szinten helytelen különbséget tenni magas és alacsony kultúra között. Ugyanúgy meg lehet találni az értéket más és más műfajokban is. A kortárszenét éppen ezért tartom nagyon különlegesnek, hiszen megpróbálja ötvözni a különböző műfajokat: úgy a jazzt mint akár a népzenét, nem beszélve arról a tényről, hogy néhány századdal korábban gyakorlatilag csak a kortárszene fogalma létezett.
- Ön több kortárs kezdeményezésnek is részese. Mit kell tudnunk a Density 2036-ról?
- Edgard Varese 1936-ban Georges Barrere számára komponált egy szóló fuvoladarabot. A szólista ezen a koncerten játszott először platinából készült fuvolán, amelynek anyagsűrűsége 21,5 gramm/cm3 volt. Innen a darab elnevezése: Density 21.5. Bach a-moll partitája mellett számomra ez a mű a zeneirodalom másik alappillére. A Density 2036 nem más, mint egy felhívás a kortárs szerzők részére. Nagyon sokat gondolkodtam azon, milyen lesz a 21. század emblematikus zenei alkotása. A 18. század legnagyszerűbb művét úgy érzem megtaláltam Bach alkotásában, a 20. századét pedig a Density 21.5-ben. A szóban forgó projekt pedig azt tűzte ki célul, hogy megtalálja saját századunk klasszikus zenei csúcspontját. Ez egy nagyszerű lehetőség a fiatal komponisták számára, és természetesen az sem másodlagos, hogy a fuvola mint hangszer megtartsa, vagy éppen visszanyerje az őt megillető szerepet a szólóhangszerek között. Újra és újra be kell bizonyítani, hogy ez a hangszer is képes a virtuozitásra és az erő közvetítésére.
- Nem csak művész, de aktivista is. Mit jelent ez az Ön számára?
Ez egyfajta társadalmi felelősségvállalás. A közös zenélésnek nagyon sok pozitívumát látom mind az emberekre, mind pedig magára a műfajra. Ha valakik együtt zenélnek, nem csak új művek jöhetnek létre, de az előadásmódok is változhatnak. Az Inernatonal Contemporary Ensemble tizenöt éve alakult, és azt mondhatom, hogy mára olyanok vagyunk mint egy család. Ez egy tanulási folyamat, egyszer fent egyszer pedig lent. És ez így természetes.